8 évvel ezelőtt, 2018. augusztusában kezdtem meg lelkipásztori szolgálatomat itt, a kertvárosban. Az akkor első osztályt megkezdő kisiskolások mostanra már elballagtak az iskolából és tovább indulnak középfokú tanulmányokat végezni. A papi létből, plébánosi feladatkörből nincsen búcsúzás, de van tovább ballagás. Ballagunk, zarándokolunk egy megkezdett úton, és haladunk mennyei hivatásunk tudatában az égi haza felé. És, mint egy zarándok, megállunk egy-egy kilométerkőnél és számot vetünk, hogy milyen volt a megtett út és merre tovább? Természetesen észre kell venni azt is, amikor kereszthez érkezünk. Van az is minden zarándok útján, a papén is! Erőt kérünk a keresztek hordozásához és megköszönjük a sok-sok Cirenei Simont – legyen az paptestvér, krisztuskövető embertárs, vagy akár csak földből gyúrt ember – , akik segítenek a feladatok vállalásában, a terhek cipelésében. De ezen az úton tovább ballagva a keresztek mellett, kert(város)ban és bazitai domboldalon észre kell venni a virágokat is! A virágot, ami nem miattunk nyílik, nem értünk van, de egy kicsit nekünk is virít!... És egy kis elidőzés után, hálatelt szívvel a vándor nekilendül és ballag tovább, tovább, tovább.